Az első nap:

Az első nap egy kicsi idegesség volt bennem, de mire megérkeztem már a félelem elmúlt, tudtam, hogy jó kezekben leszek. Kicsit előbb is érkeztem tömegközlekedés miatt, mint mire kellett volna, de szerencsére már az egyik asszisztens bent volt, így betudtam jutni az épületbe. Az asszisztens hölgy megmutatta, hogy hol leszek a nap egy részében. Itt lepakolhattam a cuccaimat és átöltözhettem. Közben kaptam vérzéscsillapító tablettákat. A hajamat is levágták 1mm-re, na ilyen rövid se volt még soha, gondoltam ezzel meg is van oldva a probléma :-), de természetesen azért nem egészen így van. Az a doktornő végezte a műtétet, akinél a konzultáció során is egyeztettem a részletekről.

A beavatkozást reggel 8 kor kezdtük (mind a két egymást követő napon). A napok első fele volt kicsit kellemetlenebb, ekkor történt ugyanis a graftok kivétele a donor területről. Itt elősször hason fekve kellett feküdni egy amúgy elég kényelmes ágyon, de hosszú ideig ilyen pozícióban azért nem túl jó feküdni, de ki lehet bírni. Az első érzéstelenítő szurikat éreztem, de minél több helyre kaptam annál inkább nem éreztem semmit. Közben néha beszélgettem, kérdezgettem a kolléganőket és az orvosomat a további teendőkről, meg ami eszembe jutott.

A lidokain injekciók után kezdődhetett a varázslat a graftok kivétele. Ez egy nagyon-nagyon vékony „fúrógép” segítségével történt. Amivel az egyes graftokat körbefurták. A donor területem elég sűrű szóval volt honnan kivenni. A fúrást a doktorő végezte. A fúrások után az egyik asszisztens csipesz segítségével kiszedegedte a hajszálaimat/graftokat és egy petri csészébe rakta, amiben folyadék volt. Ez azért volt fontos, hogy minél kevesebb ideig legyenek szabad levegőn a hajszálak. Egy mikroszkóp segítségével meg is vizsgálták a kivett szálakat és azt mondták, hogy nagyon szépek, amit én örömmel konstatáltam. Később meg is számolták a hajszálakat, na itt már tényleg elkezdtem sajnálni őket ennyi hajszálat megszámolni nem semmi. Én biztos egész nap csináltam volna, annyiszor elrontom. :) A nap első fele tehát fúrással és kiszedegetéssel telt. Olyan egy óra körül volt egy ebédszünet, amiről a klinika gondoskodott, utólag is nagyon köszönöm finom és kiadós ételt kaptam, amit egyébként egy étlapról választhattam.

A nap második felében már felülve beültették a kivett graftokat. Így azért sokkal kényelmesebb volt már helyezkedni az ágyon. A doktornő elősször most is lidokain injekciókat fecskendezett a bőröm alá, amíg érzéstelen nem lett, ezután egy apró tű segítségével kialakította a lyukakat, ahová a kivett graftok kerülni fognak. A szurkálás rész kicsit furcsa volt, de nem éreztem belőle semmit csak néha a nyomást. Közben megnéztem egy filmet :) (elég széles videokinálat van), mert ilyet is lehet közben, meg beszélgettem a doktornővel és az asszisztensekkel, tényleg annyira nem kellemetlen az egész. Persze a nap végére elfáradtam. A graftok beültetése egy speciális szerszámmal (aminek most nem jut eszembe a neve), konkrétan egy szögbelövő elve alapján működik, na de természetesen nem olyan. Szóval ennek segítségével az előre létrehozott lyukakba „belőtte” a doktornő a graftokat. Az asszisztensek újratöltötték minden egyes alkalommal. A nap végén kaptam egy kötést a kivétel helyére, egy a párnámra otthon ráterítendő lepedőt hogy ne vérezzek össze mindndent és egy gyógyszeres csomagot, amiben antibiotikum és fájdalomcsillapító volt. A pályaudvar felé még taxiról is gondoskodtak nekem. Teljesen le vagyok nyűgözve tényleg a maximális odaadás és profizmus volt a két nap, látszott hogy a beteg az első. Ha mindenhol így működnének a dolgok nemlenne az embernek egy szava sem.


A második nap:

A második naphoz nem igazán volt kedvem (de itt nem a kedv kérdése játszotta a szerepet.) Egy kis rosszulét is volt reggel de ez is csak azért mert az antibiotikum bevétele előtt nem reggeliztem. És elég erős gyógyszerről van szó. A második nap is kicsit korán értem be. Lényegében a forgatókönyv ugyan az volt csak most a kivétel a fejem bal oldalán volt és onnan ültették be. Szóval szinte ugyanaz történt, mint első nap a doktornő még plusz hajszálakat is beültetett, amiért mégnagyobb piros pont jár :). A második nap már tudtam mi a dörgés nem ért semmi váratlanul talán még jobban is tűrtem az egészet. Hazafelé a vonaton azért nem mondom volt egy pár pillantás, de nem igazgatott, ismerőssel szerencsére nem találkoztam. Második este már jobban aludtam nem vagyok hozzászokva a háton alváshoz, de a fáradtság miatt azért egyszer csak sikerült elaludnom. Most várom az egy hetes kontrollt.

Hajbeültetés műtét után